Monofil fuxolás

A monofil kötelek egy meglehetősen érdekes csoportot alkotnak  a korszerű kötélneműk világában. A lényeg minden esetben, hogy egyetlen anyagból, bélés és/vagy huzat nélkül készülnek, így roppant egyszerűen fuxolhatók, hiszen üreges a kötél. Érdekes módon a szakítószilárdságuk (nyilván az alapanyagoknak köszönhetően), nem hogy kisebb, de gyakran jóval nagyobb mint a több rétegű köteleké. Ezzel a szövéssel gyártanak polietilén, Dyneema, Vectran, Kevlar és ki tudja még milyen űrhajós anyagokból, egészen döbbenetes tulajdonságú, csodás köteleket. A mai versenyvitorlások kötélzete nagyon nagy százalékban ilyen kötelekből áll össze, gyakran az acélsodronyok kiváltásával. Többek között ezért foglalkozunk itt ezekkel. A képeken, egy 7 mm-es polietilén vízisí kötél látható, mert ezt a módszert főként ezeknél a köteleknél alkalmazzák (ettől függetlenül minden monofil kötélnél nyugodtan használható). 

Az ilyen kötél fuxolásához nincs szükség feltétlenül fuxoló tűre, mert egy tollal és szigszalaggal is meg lehet csinálni, de így néz ki szakszerűen. 
Elsőre határozzuk meg, mekkora hurkot szeretnénk, majd számoljunk rá a visszafűzéshez a kötél átmérőjének a 25-30 szorosát. Ez ebben az esetben minimum 17,5 cm, vagy egy fuxtű hossz, de ez simán lehet sokkal több is. 

Nyomjuk össze a kötelet hosszában, ott ahol a hurok kereszteződését tervezzük és válasszuk ki a középső rombuszt. Figyelmesen nézzük meg, hogy pontosan középen legyen, majd óvatosan toljuk át a kötél végét vagy a fuxolót. Nagyon figyelj, hogy egyetlen elemi szálat sem különíthetsz el a többitől, csak csoportokat (pászmákat)!!! (1-es és 2-es kép.)

Az így keletkezett hurok közepén húzzuk át a kötél végét (mint ha csomót kötnénk), majd a tűt dugjuk bele a kötél közepébe ott, ahol legelőször áttoltuk a kötélen. Így tehát csak egy ponton bontottuk meg a kötelet. (3-as és 4-es kép.)

A tűt vagy kötélvéget toljuk a kötél belsejében a hurokkal ellentétes irányban, de sokkal hosszabban, mint amennyi kötélvégünk van. Ilyenkor a hosszú vagy elmenő szár, felgyűrődik a belül haladó kötélre (5-ös kép). Pompás! 

Mikor már nem tudunk több kötelet felgyűrni, keressünk egy kijáratot és húzzuk ki a belső kötélvéget a külsőből, amilyen hosszan csak lehetséges. Itt akasszuk meg valamivel, hogy ne tudjon visszacsúszni (6-os kép).

A kötél végét kicsit érdemes megnyirbálni, hogy egyenletesen csökkenjen az átmérő később. Vissza húzzuk a kötél belsejébe és ennyi.
Dinamikus terhelés esetén az ilyen fuxolásokat még egy bandázzsal is el szokták látni a hurok alatt, úgy atomtuti lesz!